Én szeretem az elméleti síkot, és őszintén szólva, sokat is várok tőle. Bár a szeretet a lehető legélőbb és leggyakorlatiasabb dolog, amit ismerek, mégis lépten-nyomon azon kapom magam: tudományos elméletekben szeretném elcsípni, megérteni, megtanulni. Igen, én szeretek filozófiai, pszichológiai vagy irodalmi írásokat olvasni e szegény agyonkínzott fogalomról, létünk esszenciájáról, legvégső céljáról. Megnyugtat, ha egy-egy szakember vagy író receptet nyújt a kezembe, tessék kedvesem, így és úgy tégy, így és úgy kell szeretni. Nem nevezném magam robotnak, aki csak használati utasítással tud működni, csupán a tudományt szerető dilettánsnak, aki mellesleg húsvér halandó, telve romantikus vágyakkal és a szépre-jóra való sóvárgással. Hiszem, hogy szívünket követve és a megfigyelésekből leszűrt tanulságokat figyelembe véve, szelektálva, képesek vagyunk a szeretet tudattalan és tudatos áramoltatására. Éppen ezért első körben egy olyan könyvről szeretnék röviden beszámolni, melyet már legalább tíz éve olvastam, nagyon megfogott, tartalmát azóta sem tudtam elfelejteni, és igen, a gyakorlatban alkalmazom.
Gary Chapman egy amerikai pszichológus, és ha jól emlékszem, emellett lelkész is. Egymásra hangolva című könyve világsláger lett, nem véletlenül. Szeretet-elméletének alapja, hogy az embert egy (szeretet)tanknak tekinti, aki akkor érzi boldognak magát, ha csurig van töltve szeretettel. (Ennek visszája is igaz természetesen: ha üres a tankunk, boldogtalanok vagyunk.) A szerző azt írja, ötféleképpen tudunk szeretni, vagyis öt „szeretetnyelv” létezik:
- segítségnyújtás
- a másikra szánt ún. minőségi idő (amikor a szeretni kívánt emberre szánjuk időnket, vele vagyunk, s rá figyelve múlatjuk a perceket, lehet ez egy jó beszélgetés, egy közös főzés vagy mozizás, de egy csendes tévézés is, ha az az öröm forrása, hogy Vele tesszük, amit teszünk)
- dicséret
- érintés (annak minden formája, az öleléstől egészen a szexuális együttlétig terjed a skála)
- ajándékozás
Az öt szeretetnyelv azonban különböző fontossággal bír a különböző emberek esetében. Egyikünknek az érintés a legfontosabb, míg a segítségnyújtás valahol hátul kullog a kanyarban. Másnak viszont a dicséret a mindene, ha szép szóval illetjük új frizuráját vagy remek sportteljesítményét, az egekbe szárnyal, telve a szeretettankja.
A szeretetkapcsolatokban adódó problémák szinte mindig abból fakadnak, állítja a szerző, hogy a két fél teljesen más sorrendiségben látja a szeretetnyelveket (s ez, lássuk be, teljesen természetes, hiszen mindannyian más személyiséggel, környezettel, ingerekkel, szocializációval és neveltetéssel bírunk), s képtelenek egymás szeretettankját megtölteni. Hiszen hiába simogat agyon a férjem, ha inkább az esne jól, ha elmosná a kétheti szennyest a mosogatóból, vagy megvenné azt a cuki kis teázós készletet az angol boltból.
Ezért – nagyon leegyszerűsítve – három dologra kell odafigyelnünk a kapcsolatainkban (nyugi, tisztán játszom, nem csak a szerelmünkre gondolok, hanem egyéb családtagjainkra, barátainkra, munkatársainkra stb. is):
- meg kell figyelni, a másik hogyan fejezi ki leginkább a szeretetét felénk, ebből megtudhatjuk, neki melyik az elsődleges szeretetnyelve (hiszen mindenki azt adja, amit szeretne kapni, legalábbis a szeretett embertársnak – remek megfigyelés, bravó!)
- ügyelni kell arra, hogy – ha nehezünkre esik is, mert totál másra vagyunk beprogramozva – megtöltsük a másik szeretettankját, ha neki az okoz örömet, hogy heti háromszor boltba megyünk, hát legyen
- magunkat se hanyagoljuk el – adjuk a másik fél tudtára (akár finom jelzésekkel, akár konkrét szavakkal), hogy mi mire vágyunk, legyen az egy nyugis vacsora kettesben vagy egy jó talpmasszázs szombat este
A legtutibb módszer persze az, ha mindkét fél elolvassa a könyvet, és közösen átbeszélik, hogyan néz ki a szeretetnyelv-piramisuk. A sajtótermék rövid, olcsó, kölcsön is adom, ha kéred. J
A teljesség kedvéért hozzáteszem, mindig vannak kivételek. Ez az elmélet sem mindenható, van, ahol nem tud működni. (Bár félve hozzáteszem, leginkább akkor bukik meg a dolog, ha az egyik fél elhatárolódik tőle. Vagy szélsőségesebb esetben: ha az egyik fél egyszerűen nem normális. Sajnos ilyen is van.) Az egyik kedvenc blogomban sajnos a rendszer kudarcáról olvasok (itt), máskor viszont azt mondja a barátnőm barátnője (miután a második házassága alkalmából nászajándékba kapott könyvet elolvasta), egy remekbeszabott sóhajt követően:
- Nehogy félreérts, de ha előbb olvasom ezt a könyvet, lehet, hogy még az első házasságomban élnék. Boldogan.
Ps. A fogadalmak betartása egyelőre jól megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése