Sem egyszerű, sem naiv

Sok kérdés mardos, az elhatározásaimat általában azonnal kétségbevonás követi, vajon helyes utakat jelölök-e ki magamnak, jól teszem-e, amit teszek és így tovább. Egyszerű, butuska lélek vagyok-e, mikor az apró csodákból kívánok boldogságot nyerni? Naivitás-e, ha ezek észrevételére buzdítok másokat, és ebben látom az egész Én-Világ kapcsolat determinálódását? Klisé-e, ha a legnagyobb bajban is a jót próbálom keresni, és másoknak is csak ilyen béna tanáccsal tudok szolgálni? Hiszékenység-e, ha azt gondolom, a legnagyobb lelki kínból is van emberséges kiút? Nem önbecsapás-e, a lényegről való figyelemelterelés, a tudatom (vagy tudatalattim) kudarckompenzációs eljárása, ha nagyobb sikerek helyett már egy jól sikerült papír csipketerítő készítésének is tudok örülni?

Nem tudom, hogy mi a helyes válasz.

Az biztos, hogy léteznek ennél nagyobb éntrükkök is. Gyorsan leírok párat, csak az első ötöt, ami spontán eszembe jut, jó?

Akkor hazudunk magunknak, ha azt gondoljuk, hogy a recycling kreatív mozgalom (a diy leggyorsabb ütemben növekvő ága) tényleg a környezetvédelemről szól, s nem újabb és újabb gazdasági szférák megerősödéséről.
Akkor hazudunk magunknak, ha azt gondoljuk, szerencsétlenül járt emberek esetét megosztva (s felháborodásunknak és sértett igazságérzetünknek hangot adva), vagy a kutyák védelmét szolgáló egyesületeket támogatva jó emberré válunk.
Akkor hazudunk magunknak, ha azt gondoljuk, az esélyegyenlőség megteremtése csak a mozgássérültekről vagy szellemi fogyatékosokról szól, s leginkább tárgyi-vagyoni megnyilvánulásai vannak.
Akkor hazudunk magunknak, ha azt gondoljuk, a barátság csak akkor jó, ha fájdalommentes.
Akkor hazudunk magunknak, ha azt gondoljuk, teljesen énazonosak vagyunk már, s sosem hazudnánk magunknak.

Szóval, akármi is ez, én szeretem, és most már nem akarnék szabadulni tőle soha: továbbra is örülni fogok, amikor a felmosóvizet zutty, a fűbe öntöm, amikor a férjem azt mondja az otthoni ruhájára, hogy játszós ruha, amikor a gyerek úgy hívja a szedret, hogy szedr, a tőváltás miatt, amikor az olaj cseppekre bomlik, tik-tik-tik-tik-tik, a forralni feltett vízben, amikor meghallom a kis koppanásnyi zajokat a lenti lakásból, a néni éppen a tányérokkal csörög, amikor megérkezünk biciklivel az első nagy lejtőhöz az oviba vezető úton, amikor a fodros szoknya lehengeredik a színes ceruzákról hegyezés közben.

Szép estét, jó éjszakát mindenkinek!

A Hold jött hozzánk vendégségbe.