Terveztem egy ideje, hogy utánaolvasok, amolyan filológus-professzori alapossággal, hogy pontosan mi zajlik Ukrajnában. Érdekelt a politikai háttér, az indítékok, az események menete, hogy hogyan radikalizálódott a helyzet, hogy kinek mi az érdeke, és hogy a megint, századjára is magára maradt kisembert hogyan lehet segíteni.
Az utánajárást nehezítette, hogy itt, Németországban sokkal erősebb a sajtónak az a hangja, amely Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozását szorgalmazza, illetve fontosnak tartja az EU beavatkozását az egyre lehetetlenebbé váló ukrán helyzetbe, érthető okokból. Azt azért ki lehetett hámozni a véleményekből, hogy a csőd szélén álló országra mind Oroszország, mind az EU piacként tekint - több mint negyvenmilliós lakosságával vonzó préda a terjeszkedni és pozíciót megerősíteni kívánó nagyhatalmaknak. Leginkább olyan interjúkat láthattam, ahol Európa parlamenti képviselők fejtették ki véleményüket, főleg Janukovicsot és kormányát bírálva, s csak nagyon visszafogottan jegyezték meg, hogy a tüntetőket irányító ellenzéki erők is felelősek valamilyen szinten a kijevi utcákon folyó vérengzésért.
Akárhogy is, én - jó szokásomhoz híven - nem látok tovább az orromnál, és nem is tekintem feladatomnak a politikai állásfoglalást, bár nem hunyhatok szemet olyan tények fölött, mint: biztosan rossz dolog az, ha kegyetlen megtorlásban részesülnek olyan emberek, akiknek egyezik a véleménye bizonyos szabadsággal kapcsolatos dologban, e meggyőződésükért hajlandóak békés tüntetéseket szervezni és nagy számban az utcára vonulni, és még akkor is jogosnak tartják követelésüket és érdemesnek a kitartást, ha testi épségüket kell vásárra vinni a jó ügy érdekében. Nem tudok mást látni, csak szomorú arcokat, kötött pulóveres nagymamákat a macskaköves utcákon, akik remélnek egy szebb jövőt, ha kell, Európa "lágy" ölén. Senkinek nem szabad elvitatni tőlük a döntéshez való jogot, az akár sikerhez, akár még rendezetlenebb körülményekhez vezet (még a német fejesek is állítják, az EU ajánlata, melyet Ukrajnának nyújtott - és amelyik meghozta a tüntetéseket kiváltó elutasító döntést - rövid- és középtávon finoman szólva is negatív hatással lett volna Ukrajna gazdasági életére.)
Én csak néhány dolgot tehetek: szolidaritással figyelem az ott zajló eseményeket, nem fogalmazok meg ítéletet az ukrán nép tevékenységét illetően (sőt!, igazság szerint borzasztóan együttérzek velük, és szívszakadva figyelem a sebesült arcok minden rezdülését,) és támogatom a segítő szervezeteket. Szigorúan csak azokat, akik humanitárius segélyeket nyújtanak a szenvedőknek: segítséget a betegellátásban, helyet a menekülőknek, odafigyelést a szerencsétlenségben.
Ha fontosnak tartjátok, kövessétek ti is a példámat és támogassátok a bajba jutott ukrán embereket az Ökumenikus Segélyszervezet közvetítésével.
Itt megnézhetitek, hogyan zajlik az adományozás. Ha a netes, azonnali átutalást választjátok, a megadott linkre kattintva elérhető egy olyan oldal, ahol egyszerű módon beállíthatjátok, mekkora összeggel és mennyiszer támogatnátok a szervezetet. Ne féljetek meghozni ezt a döntést, egy egészen csekély összeg is segíthet.
Szép hétvégét nektek!
Vártam már az ezzel kapcsolatos véleményed... Számomra az a legelképesztőbb, hogy itt zajlik tőlünk nem messze és valamilyen szinten mi is "érdekeltek" ( pl. Kárpátaljai magyarok, Paks...) vagyunk, mégis sokaknak fogalma sincs az egészről, vagy csak nagyon nagy vonalakban tudnak róla. ''Háború van, ja ,sokan meghaltak..köcsög EU..'' -> és hidd el, nem túlzok...
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörléshttp://vimeo.com/87111967 Nem szívesen mutatom meg, mert bennem is nagyon rossz érzéseket keltett, de talán pont ilyen videók levetítése lenne a hatásos, mármint, hogy az emberek felfogják ( már amennyire ezt lehet), hogy mit jelent ott kint a tüntetés, lázadás? Egyébként a videó nézése közben egyszer sem tudtam arra gondolni, hogy ezek az emberek a békéért harcolnak. Csak céltalan gyűlölködést láttam, fékezhetetlen dühöt...
VálaszTörlésA videót még nem láttam, majd élőben arra is reflektálok!
VálaszTörlésSzabus, nagyon örülök, hogy írtál véleményt ebben a kényes témában, tartsd meg a jó szokásodat! :) A helyzet tényleg szomorú, és hidd el, nem az emberek tehetnek a saját közömbösségükről - brutális tudatalattira ható figyelemelterelésben részesíti őket a média. Kevesen vannak, akik együtt gondolkoznak Orwellel, vagy S. Collins-szal (csak hogy könnyebben elérhető szerzőt is említsek)... De nekünk hinni kell saját énhatékonyságunkban (a nyomasztó körülmények ellenére is) - szót kell emelnünk a harcoló (és szenvedő) emberekért, s ha tudjuk, támogatnunk kell őket a humanitárius segélyszervezetek közvetítésével. Köszönöm, hogy olvasod a blogot, hogy sokszor reagálsz, hogy fontos, pontos, érdekes hozzászólásokat írsz, hogy ezzel is segíted a munkámat ezen a felületen! :) E