Ezen felbuzdulva arra gondoltam, ma egy kedvences bejegyzést írok, három olyan műre irányítva a figyelmet, ahol pont ez a téma: hogyan befolyásoljuk a nagy egészt egyetlen kis cselekvéssel, hogyan fonja át a mindennapokat a nagyon is valós és tervezett véletlen (feszül a szó önmagában, bizsergető ellentmondásában), és hogy milyen kevésen múlik minden, mindig.
1. A lé meg a Lola (film)
Német bravúr, techno-életérzés a kilencvenes évekből, hatásos képsorok (emlékszem, ahogy bambultam és tágult valószínűleg a pupillám is közben), szerintem a jóért küzdés zajlik itt is mindenáron. Mennyi minden múlhat pár másodpercen!
Itt megnézhető a film, eredeti nyelven, angol felirattal. (Valahogy az az érzésem, a megértéshez nem is kell nyelvtudás, szóval csak bátran!)
2. Felhőatlasz (film)
Úgy látszik, hogy ez a stáb (A lé meg a Lola) nem tud nyugodni. A rendező fogta magát, és tovább szőtte gondolatait az egymásrahatásokról egy új filmben. Sok-sok kritikát kapott, ő és még sok nagynevű alkotó, akik részt vettek a mű elkészítésében, hol van már ez a kultfilmtől, vágták a fejéhez. Én szerettem ezt az újat is, igen, már más a dimenzió és megjelent hálivúd is jócskán, mégis egy különleges alkotás ez. Egy szombat estét nyugodtan rá lehet szánni, egyedül, kettesben, sokan.
Ez itt már egy magyar szinkronos előzetes.
3. Joseph Conrad: Véletlen (regény)
Egyszer már írtam róla, most megint nagyon idekívánkozik, a témaválasztás miatt főleg. Egy ilyen baljósan operáló szövegnél szinte már fáj a boldog befejezés, de a véletlenek egyszerűsége olyan szépen irányít e felé a különleges vég felé, hogy minden megbocsátható. Szép történet, különleges nőalak. Veled is megtörténhet.
Jó szórakozást, jó gondolatszövést!
 |
A Felhőatlasz nekem is nagy kedvencem, már számtalanszor láttam. Minden egyes alkalomkor mikor újra nézem, mást üzen a film. Pont a minap idéztem belőle az egyik kedves barátomnak:
VálaszTörlés"Csak egy igazság létezik. A változatai valótlanságok." A mondanivalója ugyanaz,mint a pinceajtónk fölött lévő idézetnek: "Aki 28 szóban mondja el azt ami 3-ban is elmondható, az egyéb gazságokra is képes." És elfejeltettem mondani, megnéztem a Csodálatos Mr. Ripley-t, a film nagyon tetszett,izgalmas volt, tetszett az olasz táj, ötletes vágóképek voltak, jó színészek..de Matt Damon akkor se szimpi..:D De nagyon jó nevettem,amikor az utolsó résznél,a nagy kitárulkozásnál, elmondta ,hogy ő milyen szívesen felfedné a titkait,megmutatná a titkok pincéjét,de nem teszi,mert úgy érzi,hogy tele van Démonokkal..:D
Ismerős a kép, másnak a ropi,a zseton,a kártyák. Nekem mást mutat..:)
VálaszTörlésMár szinte lájkolnám is a hozzászólásokat! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy megnézted a filmet, biztosan fogok még róla írni! :)És igen, a kép az nekem is sokat-sokat jelent!!! :) puszi